A vén koldus
Hideg, zimankós szelek járnak,
Eltűntek léptei a forró nyárnak.
Vén koldus áll a sarkon,
Kezét nyitva tartja vakon.
Nézem, nem mozdul,
Egy pontra bámul.
Néha csörren egy kis apró,
De ő, az apróra sem bámuló.
Meztelen keze nyitott,
Talán már meg is fagyott.
Milyennek véli az életet vajon,
Rossz cipőben a hideg, téli havon,
Szakadt, koszos foszlányában,
Hogy érzi magát a nagy világban?
Éhes gyomorral a tél hátán állni...
Hol fog vajon majd estére hálni?
Vén koldus áll a sarkon,
Kezét nyitva tartja vakon.
Elrontott játék az élet,
A vén koldus nyitott tenyerének.
Budapest, 1992.július 16.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése