Ha fény már nem virrad
Csókolj Falona, csókolj még,
Mard véresre reszkető ajkamat,
Csókolj, ha ajkad s ajkam ég!
Kínnal csitítsd a kínokat.
Mert lopva suhan a szellő
S fölötted kialszik a nap,
Már a gyertyaláng is rezzenő,
Fénnyel nem jön ránk a holnap.
Ha elfáradt testünk
S más kínokra nem éhes,
De nem múlik sötét estünk
S ajkunk is csak véres…
Mikor az Élet-lángja megremeg,
Ölelj át Ilonám csendesen,
Mikor édes-kis tested,
Karomban, végleg elpihen.
Budapest, 1999.február 17.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése