Elmúlás
Véred búsan kavarog,
Lángja hunyni tűnik már
S egyre lankad ölelő karod.
Őszi harmat ittas a szád,
Alatta cserepes a csók
S nem lobban szemed fátylán át.
Illan a fény, tűnik a vágy,
Szőke hajad alatt
Ősz már a valóság.
Budapest, 1998.október 24.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése