Horátiusi só

Horátiusi só

(Falonához)
Neved cicoráz szívem dalán,
Sötét fátum gála oldalán.
Minden fávor elbukott azzal,
Hogy szívem hiába marasztal,
E vers is talán csak dibdábság,
Jó talán, mint egy másság.
Neked Plutus az urad
És szklávja vagy te magad,
Eltép mindent az abszentáció,
De nincs bennem iránta apmirátió.
Versem kissé alumen s impertinens,
Olyan neked, mint: fekete kontinens.
Tudni vágyod, mit rejt e dal,
Kiváncsiság bizony furdal,
De hát kevés az, mi van,
Több kéne, de nem fogan.
Csak Plutus csillogás sok legyen,
Nem baj az, ha esztelen,
Mert ha márkás az és ékszeres,
Hiszi azt, hogy attól ész-szeres.
E carmen hej, mit rejteget...
Téged begyez, ábredita fejteget.
Látsd , elfogyott a grácia,
Mit mondhatnék még... adiem Ica.


Budapest, 1998.május 08.