Hazug percek
Ó, hányszor búsultam el magamat
Az Élet sötét, zord oldalán,
Nagy-boldog, apró percekért,
Eltört órák csendes halmán.
Százszor ásták meg síromat
S százszor haltam már meg,
Jó szívem zuhanása láttán,
Melyből kivéreztek karcsú remények.
Az órák morzsa osztó oldalán,
Félig csókolt csókok: kis Élet kegyek,
Ó, csak tétován jöttek hozzám,
Eltévedt árva, kis perc-dedek.
Hazug, áltató, gonosz kicsik,
Falonát és oltárt kínáltatok
S örömeimnek titokban állt,
Száz rút halál általatok!
Vagy Falona csak hiúságát kényeztette
S holt lelkemnek Ő a szülő anyja,
Áltatás volt csókja, édes ölelése?
Én hittem szerelmét s lám, csak hazudta.
Budapest, 1998. április 26.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése