Álmaimat űzi...

Álmaimat űzi...

Álmaimat űzi s kergeti szerteszéjjel
A reggel, pimasz, torz s konok fintorán..
Mit kegyesen hozott vígaszra az éjjel,
Elhal reggelek keserű, bús, néma torán.

Vértes, csúf, rút serege a hajnalnak,
Hol a csend lassacskán zajjá csitult,
Már-már éreztem ízét számon az ajkadnak,
De a reggel feslett fénye szememre hullt.

Most csügged szunnyadó, telt tetteken
Félszeg szívem e pazar elvetett ajándék,
Bús melankóliával ittas vesztesen,
A Szerelem nekem, sosem volt játék.


Budapest, 2006.január 24.