Magányos órák

Magányos órák

Halkan motoz köröttem az este
S tompa fényben sötétül.
Szelíden lebben lengő árnyak teste
S egyszerű szépségével kedvemen megül.

Éji lámpám fénye vidáman derül
S hallom halk neszét pajkos nevetéssel,
Ahogy asztalomon omoltan elterül
S majd a szőnyegen pattan széjjel.

Magamban búsan elmerengve,
Halk zenékre, lágyan felsíró melódiákra gondolok
S arca szelíden lebben méla képzetembe
S vágyakozó szívem csendben felzokog.

Hirtelen halál szalad át agyamon...
De anyámra gondolok s gyermekeimre,
Kiket szeretek s kik szeretnek nagyon
És szomorú fejem riadtan bújik tenyereimbe.

Budapest, 1997.szeptember 20.