Carmen

Carmen

Nézd szemeim, szépséged hű híveit,
Kéjesen csókolják ajkadnak íveit.
Míly alázattal keresnek meg
S zárt pilláim mögött is arcod remeg.
Nézd, hogy kelnek életre csüggedt,
Gyötrött imák: megfeszül s lüktet
Jámbor, félszegen remegő ajkamon
S Halálba csorduló csókká hagyom.
Mi lehet-e képzelet, kalandos álom
S miért, hogy jöttödet egyre csak várom?
Nézd, hogy kelnek életre csüggedt,
Gyötrött imák: megfeszül s lüktet
Jámbor, félszegen remegő ajkamon,
Ó jajj érintsd meg elgyötört homlokom!
Ittas lelkemben bódító lényed végtelen,
Engedd meg édes, hogy Szerelem legyen!


Budapest, 2001.november 27.