Valaki most bús könnyeit ejti,
Életén e kérdőjel tétován áll,
Jó szívét most fáradtan elejti,
Hosszú sóhaja sötét éjbe száll.

Benne egy tépett lélek mereng,
Emléke, mint elfelejtett sírhant,
Vágyakozó szíve néha megremeg,
Teste már régen, ó régen elzuhant.

Elhervadt csókja bánatán,
Nem akar más szerelmet lelni,
Vágy sem nyílik ifjú tavaszán,
Nem tud már más nőt ölelni.

Lelkét Isten őszi-ködből szabta…
Teste talpra áll, akkor is, ha remeg.
De Falona némán s titkon eladta
S szép lelkét a Halál vette meg.

Budapest, 1998.május 14.