Falonához

Falonához


Lassan leszállt az éj,
Az alkony fáradtan belehullt
S vele száll, letűnik a múlt.

Mint mindig Falonára gondolok,
Emlékén tört fény mereng…
És sírásra ferdült ajkam megremeg.

Emlékszem, hogy láttam Őt:
Szívében láttam derülni a Fényt
S már szemében foszladozni a Reményt.

Lelkem békés honát Falonában
Kutattam, töretlent kerestem
És síró szelekben, rá törten leltem.

Megböknek sötét, őszi neszek
S dermedt szívem a csendes éjben,
Elpihen a sötétség végtelenjében.

Budapest, 1998.augusztus 24.