Évához
Átragyog lelked finom selyme hangodon
Mint aranyló napfény őszi lombokon.
Lelkem szebbik feléből születtél,
Isten legszebb alkotása Te lettél.
Szép szemednek tavában angyalok fürdenek
Szép arcodból ők, hívón felém intenek.
S már örökre rejtenek Téged legszebb álmaim
S feléd űznek ismeretlen, szilaj vágyaim.
Úgy érinteném arcodnak szép, szelíd dombjait
S csodálnám órákig nemesívű ajkaid.
Ó Uram lenne bár végtelen egy pillanat!
Hisz az élet mellette úgyis gyorsan elszalad.
De velem vagy már s én nem vágyom másra,
Csak csókra, a Te égő, illatos szádra,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése