Ady Endre emlékére
Kopár puszta ez, hol asszonyt várok
Nagy üres puszta, nagy üres semmi,
Körül leng mindent egy ősi átok.
Búsan, de nagyon várok valakit,
Egy vidám s tiszta lelkű asszonyt,
Ha megjön, szeret majd s felvidít.
Nagy üres puszta, nagy üres semmi,
Egy asszonyt várok, szépet, kedveset,
Csak várom s tán el sem fog jönni.
Végtelen magányomba merülök,
Fejem fölött az évek rohannak
S lassacskán, én már csak vénülök.
Fejemre intenek rút halálok
S én nemet intek, nem mehetek,
Mert valaki, egy asszonyt, még várok.
Budapest, 1993.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése