Sárga, őszi fények

Sárga, őszi fények

Borús őszbe visz magányos sétám,
Hallgató kövek s néma padok
Síri-csöndje keringve hull reám.

Holló szín, őszi fák szagát érzem:
A rothadó halál sűrű szaga
S szívemnek meghal, vidámsága.

Félig meztelen, bús fák merengnek
Az elmúlás súlyos sóhajában,
Őszi köd, halál a rét hajában.

Bánat, kacagás, szerelem s eszme,
E nagy elmúlásban tán minden elvész
S lélek, élet, mi érték és ész.

Síri-csöndek s mély halál szagok,
Ezt súgják e tompa, sárga fények,
Tán fakó színű, holt remények.

Mégis csupa nyugalom minden
És mégis béke, szép hona van itt:
Majd minden, minden újjá születik!

Talán hamis és csal a zord látszat
S e csöndes, sárga, őszi fények:
Újra élni tudó, szép remények.


Budapest, 1996.október 02.