Éjféli szonett
Mikor az ifjú este,
Elfáradt fényre hull,
Lágyan puha teste,
Az ég kupolája kigyúl.
Mikor a szél lopva suhan,
Majd csenddé csitul,
Megáll egyhangúan,
Bús melódiát dúdol.
Mikor simogatom csendesen
S dalt se dúdol már a szél,
Elfáradt, alvó kedvesem
S a gyertyaláng is rezegve kiég…
Mikor már éji-nesz sem támad
S még dagadó keblén elpihen kezem
S ébren őrzöm Falonámat,
Add nekem szívét, édes szerelem.
Budapest, 1999.február 15.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése