Tízből kilenc

Ó, Uram bocsánatért esedezem,
Kis világomba hozva mivoltodat:
Gyóntató-papom e papíros legyen.
Oltárod: ócska Íróasztalom,
Szentéjnek, szentségtelen, de legyen.
Templomod: házam: vigaszom...
Bocsásd meg, ha más asszonyát szerettem,
Nem bántam s meg nem bántan,
Bocsásd meg azt is..., akit nem.
Ha mondtam igent vagy nemet,
Könnyelműen s léhán,
Azt sem néztem, hogy kinek.
Ha biztosat ígértem
S, félvállról tettem,
Másik feléről, magam sem hittem.
Akarva, elszántan, ha jót cselekedtem,
Tétovaság volt minden lendületem
S minduntalan rossz időben tettem.
Bocsánatot, ha kellett volna kérnem,
Vétkemet, hogy palástoljam,
Kérés helyett, követeltem.
Bocsásd meg, hogy csalfa voltam,
Akarva vagy akaratlan,
Míg a hűségről szentül papoltam.
Igédet nevetve megvetettem,
Hajtva az ördög szekerét,
Máskor, ha féltem Imáid rebegtem.
Bocsásd meg Uram vétkeimet,
Oldozd el bűneim fojtó kötelét,
Bocsásd meg, mit bocsájtani lehet.
Paráznaságomért nem kérek bocsánatot,
Tízből betartom kilenc parancsod,
Mert, míg nő s tavaszom van, én parázna maradok.


Budapest, 1997. július 29.