Ne félj...

Ha eljön s útól ér az este
S hanyatt vágódik a fény fáradt teste
És ezer rémisztő árnyakat szül,
Ne félj, hogy hajnallá csak sokára őszül.
Mert míg akarod, én itt maradok Veled,
Ne félj hát, mert őrizlek s védelek.
Nézem szép szemed: vágyón rám ragyog,
Fáradt lelkemben életre kelnek új dalok,
Remegő csókká nyílnak rég zárt ajkamon
S szűz szájjal szelíd szádat csókolom.
Lelkem is ébred, sóvárgón megremeg.
Ne félj, rejt az est, mint anyja a gyermeket,
Ne félj, ha valami fáradtan megkondul,
Csak rég megállt szívem újra indul.

Budapest, 1999. június 23.