Mikor...

Mikor távolba repül
Az elfásult magány
S zokogó szíved derül,
Elcsitul a fájdalom.

S lelkedben nem támad viadal,
Távolba repül a világ,
Ajkadon buggyan könnyű dal
S vágyad marasztalni kér,

Hogy izzó ajkad beleremeg
Égő testemet úgy kéne,
Karodba rejtened,
Hogy érezzem szívverésed.

Melyben hulljon erkölcsi- vért,
Tüze legyen igaz és szabad,
Mit nem adnék én a világért,
De érte a világot adnám.

Budapest, 1999. február 15.