Este van...


Este van...
Tompa fények árnyékot szülnek falaidra,
Súlyos, bársony köntösével matat kint a sötét.
Míg parlagon hever a kiszolgált kasza
S testvér néped törötten alszik.
Keserű Imád a rendszer pusztulását esdi,
Konyhád szalonnás vacsora szagát őrzi mélyen s unottan.
Urad kocsmák borától részegen fekszik
S tétován ólálkodik körötted a halál.
Ringatod lágyan gyermeked bölcsőjét,
Ő, elalszik s vele alszol te is.


Budapesti, 1988.július