Zsannához

Megérintetted s gyönyörű azóta a lelkem,
Mert hangodnak selymében Szerelemre leltem,
Te vagy a nap, hold s a csillagok,
Fényedben Szerelmes s oly bódult vagyok.

Ragyogj hát szívemnek vígan egén
Boldog leszel velem s boldog leszek én.
Ó vágyak, tettek motorja hajtsatok,
Űzzetek felé, mert Szerelmes vagyok!

Űzzetek s illanjak, mint a kámfor!
Már illatos ágyat bont nekünk a Mámor
Ó csókodért sóvárgó számnak hona,
Édes ajkaid közt legyen izzó otthona.

A semmiből jöttem, semmit sem kerestem,
Nem tartottam sehová, mégis Rád leltem
Eldőltek bennem már régi, vad harcok
S tudom jól, hogy karjaidba tartok.

Csókból izzó-csillagot adj nekem,
Jót, rosszat, a múltat, hogy feledjem!
S ajkad, tán ha gyilkos méreg volna...
Ajkam akkor Zsannám Halálig csókolna.