Őszi romantika


Nagyokat lépve, némán oson kertek alatt a nyár
S ellopja álmainkat a hűvös, méla táj.
Őszi deret szül gondolatunk fejünkre,
Mert hallgató fák tövéből, csak szökken az ősz egyre.
Lámpánk fénye fellobog fekete, riadt árnyával,
Megtört falainkon, szigorú ősi táncával.
Kályhánkban nyelves tűz pattog őszi romantikát
S megcsókolom alvó kedvesem meztelen, forró vállát.


Budapest, 1990.május 04.