"Semmire való" volnék?


Lelkem vágyak űzöttje,
Szeretni Falona-asszonyt,
Ki emlékemet is már eltemette,
Szeretni kell, mégis ezt az asszonyt.

Szegényen lám, nem kellettem,
Csak, míg vágyad Élted Falona,
Szex-éhes vágyadnak kellettem.
Szívednek ez, szerelem lett volna?

Mondtad: senkit így nem szerettél még,
Csak engem, odaadón s hevülten.
Ó, hogy szerettél s, hogy ver most az ég,
Köpted szavaid, hazugságba szédülten!

"te" nem tudod, hogy mi a szerelem,
Lehet az édes, de lehet mostoha,
Én csak adtam, édeset egyetlenem.
S, hogy milyen a másé, ó, ne tudd meg soha!

Szerelem Isten gyermeke vagyok,
Szép bölcse a szépek-szépének...
Jobbat nem találsz, lábad lejárhatod.
Bús ivadéka a nemes költészetnek.

Csak bús alkotó vagyok, de vagyok!
Pénzes hatalmam nincsen,
De annál többet érek én s adok,
"Semmire való" nem ember, nem hanem: Isten.


Budapest, 1998.április 20.