Valaki most…

Valaki most bús könnyeit ejti,

Életén e kérdőjel tétován áll,

Jó szívét most fáradtan elejti,

Hosszú sóhaja sötét éjbe száll.

Benne egy tépett lélek mereng,

Emléke, mint elfelejtett sírhant,

Vágyakozó szíve néha megremeg,

Teste már régen, ó régen elzuhant.

Elhervadt csókja bánatán,

Nem akar más szerelmet lelni,

Vágy sem nyílik ifjú tavaszán,

Nem tud már más nőt ölelni.

Lelkét Isten őszi-ködből szabta…

Teste talpra áll, akkor is, ha remeg.

De Falona némán s titkon eladta

S szép lelkét a Halál vette meg.

Budapest, 1998.május 14.