Szeszélyes asszony

Olyan, mint a nap, rám ragyog,

Megérint s már játékszere vagyok,

Becéz, simogat, csábít és szeret,

Megtör, leigáz s titkon tán nevet.

Ha szólok, csendre inti a beszédet,

Ha hallgatok egyre csak beszéltet.

Ha szeretem s ölelem, Ő taszít és tagad,

Ha távolodom, szeretve magához ragad.

Én nem tudom mi ez, de szerelemnek gyötrelmes,

Gyötrelemnek bizony édes.

Igaznak hazug, hazugnak igaz,

Néha fájdalom, néha meg vigasz.

Életem egy pislogó gyertya fénye,

Kioltja egy asszony zord szeszélye.

Budapest, 1998.november 07.