Nyári szerelem

Fejet hajtanak megadón a sötét fák,
Sárga falevél remeg gyenge fényért,
De a nyárnak árnyékában oson már
S elfújja az ősz, szelíd, kis életét.

Dermedt csókokat szül az őszi éj,
Mint erőtlen fákról gyenge levelek,
Leperegnek csókok hűvös ajkakról
S nagy szemekkel vágódik el a nyári szerelem.

Elcsendesedik lehűlt szeretők csókja,
Ajkukról elszáll egy fáradt szeretlek
S kíntól ferdül szájukon a Miatyánk
És az őszi éjben felsírnak bús szonettek.

Budapest, 1998.