Jöttem búsan...



Jöttem búsan, igazan, szomorú szívvel,
Daloltam szirmokat szegett fejjel.
Elhulltak fáradt, gyötrött Imáim az éjben,
Untá kopott csókok fényes nagy semmiségében.

Elejtett álmok fáradt vánkosa szívem,
Lelkemben dalaim bús bölcsőjére leltem.
Leverték reményeim szavaknak sötét udvarában,
Igaz szavaknak reménytelek, torz valójában...

Hol hamisan sikoltó, szédült szelekben,
Némán síró szívemre félőn s törten leltem.
Fényt hordozok tisztát, öszintét magamban,
Nem keresten, nem találtam, Istentől kaptam.

Ékszerezem, hogy bennem a szép foganjon,
Kitöltöm szívemből, hogy a világra ragyogjon,
Oszlasson sötétet a zord, fekete éjben,
Derüljön fény, épüljön remény ott hol eldőlt minden.

Jöttem búsan, igazan, szomorú szívvel,
Daloltam szirmokat szegett fejjel,
Igazat kerestem, ha hamisan szólt a dal,
"Igaz" vonzott csupán s nem a kacér, cifra diadal.

Kergettem kerge álmokat elszántan s törten,
Akkor is, ha szívem s lelkem elgyötörtem.
Elejtett álmok fáradt vánkosa szívem,
Lelkemben dalaim bús bölcsőjére leltem.


Csehország, 2008.01.22.