Számon kérem....

Számon kérem tőled e helyet,
Hol nagy átkosan elterültél hazám,
Ezt a Krisztusokat ölő Golgota hegyet.

Ahol meg sem születtek a remények,
Ha fogantak: a lehetőség sírgödrű méhében,
Itt szemünkből lassacskán, kihunynak a fények.

Számon kérem munkanélküli senkiségem,
Rongy fiaid, kik lenézőn mutatják, mi az Élet,
Ennyi szépben és jóban, az Ínségem.

Számon kérem óhajtott utamat,
Az Oltárost, ha munkám volna
S így nemet mondó asszonyomat.


Számon kérem súlyos gyászkereszted,
Mit annyi jó magyar nyögve cipel
Melyre vonagló sorsomat feszíted.

Számon kérem magam elleni gondolatom
És lassan elvérző életemet,
Rendszered ölelte, tüskekoszorús homlokomon.


Budapest, 1998. február 26.