Senki vagyok, mert….

Sokadik senki vagyok én,

Konfekcióban nem öltözött,

Itt e senkik nagy, fényes földjén.

Kopottan, cifra gúnyák között.

Kopottan, de tiszta, nagy szívvel,

Nemes és szabad gondolatokkal,

A jóba és szépbe ejtett hittel,

Nem élve halandói fondorlatokkal.

Kincseim nincsenek nekem,

A pénzt sosem halmoztam,

Nincs is mit vesztenem.

Szívem, lelkem, Istentől hoztam.

Senki vagyok, mert jóhiszemű,

Ki szereti népét és hazáját

S lelkét, ha tapossák,

Mutassa mosolygós arcát.

Senkiséget az Isten rám hagyta,

Mert nem taposok, ha szépen nem fogan,

Ha nem terem, miként Isten megadta

S ki így beéri azzal, ami van.

Senki vagyok, mert szolid

S csupán álmaim vannak,

A nagyképű észjátszás nekem szorít.

De kinek pénze van, könnyű annak.

Budapest, 1997.szeptember 19.