Őszi himnusz

Sikongnak az őszi szelek

Vén, megkopott parkokban

Magam és borongón megyek.

Hagyom, hogy vigyen utam.

Merengő szívem szédülten

Az ősz lába elé zuhan.

Ájtatos, szent szemekkel lesnek a fák,

Szívemből, hogy elszáll

Bukdácsolón száz Miatyánk.

Mámor őszöm újra itt van,

Miként harminc éven át,

Nem vénülőn, örök ifjan.

E pusztítón építő halál,

Mely vérembe itta magát,

Édesen zaklatni lelkemre talál.

Ó, ősz, kedvesem, őszöm, mindenem,

Szerettetsz és fájsz,

Te örök, hű szerelmem.

Budapest, 1997.szeptember 04.