Csak egy kérés Uram

Felejtsd el most ó, Uram vétkeimet,
Jaj ne ródd még fel kis hitemet,
Számot adok mindenről, ha itt az ideje,
Arról is, hogy igéd, szívemnek nem kenyere.
Számot adok, mikor halál-szolgádat értem parancsolod,
Ára jutalom vagy ítélet, legyen, amint akarod.
Mindenért megfizetek, az ára bármi legyen,
De többel tartozol te Uram bocsá' nekem:
Köszönöm alamizsnád, mit szűkön adott kezed
S, hogy de sokszor tévedt le, rólam a szemed,
Köszönöm szegény, beteg édesanyámat,
Sorsunkra hagyott, elbitangolt apámat.
Köszönöm anyjukra hagyott gyermekeimet,
Elfordítottad rólam akkor is, fejedet.
A hűtlen szerelmeket is, mind megköszönöm
S, hogy életem poharában megannyi az üröm.
De mit igazán köszönhetek, köszönöm is neked,
E bús szívet, mely engem tán költővé tehet.
Ha valamit még meg nem köszöntem,
Nézd el most Isten, egyszer majd megteszem.
Járom az általad nekem szánt utat
S nem tudom feléd e vagy a pokolba mutat.
Bűneidért nem kérek sokat, csak egyet,
Ne nézd árát Uram, szentül teljesítsed:
Őt kérem csupán, kiért meg-meg áll szívem,
Kérlek Uram, ne engedd, ezt az asszonyt elveszítenem!

Budapest, 1997.július 02.